Jogalkotói állásfoglalás az elektronikus iratbeadás során tapasztalt bizonytalanságokról.
Korábbi blogposztunkban – „Tájékoztatás az elektronikus iratbeadás során tapasztalt problémákról” – jeleztük, hogy az elektronikus ügyintézés során felmerült elfogadási bizonytalanságok miatt felvesszük a kapcsolatot az illetékes hatóságokkal.
A kérdések nem technikai jellegűek voltak, hanem jogalkalmazási szinten jelentkeztek, különösen a közigazgatási eljárásokban alkalmazható elektronikus aláírási formák kapcsán. Ennek érdekében jogi képviselőnk segítségével hivatalos állásfoglalást kértünk az illetékes hatóságoktól.
A megkeresésre az Energiaügyi Minisztérium írásban válaszolt. A megérkezett állásfoglalás egyértelműen tisztázza a kérdést, és megerősíti:
A teljes bizonyító erejű magánokirati forma, valamint a minősített elektronikus aláírás nem tekinthető általános, minden elektronikus beadványra kiterjedő kötelező követelménynek.
Ez a cikk egységes szerkezetben foglalja össze:
- mi volt a vita tárgya,
- mi nem következik a hatályos jogszabályokból,
- és milyen következtetés vonható le a jogalkotói állásfoglalás alapján.
1. Mi a vita tárgya valójában?
Az elmúlt időszakban egyre gyakrabban merült fel a kérdés, hogy a közigazgatási eljárásokban elfogadható-e a fokozott biztonságú elektronikus aláírás, vagy minden esetben minősített elektronikus aláírásra van szükség.
Fontos rögzíteni: a vita nem arról szól, hogy a minősített elektronikus aláírás „jobb-e” vagy „biztonságosabb-e”. A minősített aláíráshoz kapcsolódó jogi vélelmek nem vitatottak.
A valódi kérdés ez:
Elfogadható-e a fokozott biztonságú elektronikus aláírás minden olyan közigazgatási ügyben, ahol a jogszabály kizárólag írásbeliséget ír elő, és nem követel meg kifejezetten minősített tanúsítványt vagy teljes bizonyító erejű magánokiratot?
2. Írásbeliség ≠ bizonyítás
A félreértések egyik leggyakoribb forrása az, hogy összekeveredik az írásbeliség kérdése a bizonyítással.
Fontos különbséget tenni:
- Írásbeliség: formai jogi követelmény, az érvényesség kérdése
- Bizonyítás: eljárásjogi kérdés, amely csak vitás helyzetben releváns
- megfelel az eIDAS-rendelet szerinti követelményeknek,
- a magyar jog szerint – elektronikus időbélyeggel ellátva – teljesíti az írásbeliség követelményét,
- ezért érvényes és jogszerű minden olyan esetben, ahol a jogszabály nem ír elő szigorúbb formai követelményt.
A bizonyítás kérdése nem az aláírás elfogadásának előfeltétele, hanem csak akkor merül fel, ha az aláírást valaki később vitatja. Ez igaz a minősített aláírásra is – a különbség kizárólag a bizonyítási teher megoszlásában van.
3. A bizalmi szolgáltató szerepe fokozott aláírás esetén
Gyakori félreértés, hogy fokozott biztonságú elektronikus aláírás esetén „nem lehet tudni”, ki írta alá a dokumentumot.
Ez nem felel meg az eIDAS logikájának.
A fokozott biztonságú elektronikus aláírás definíciós eleme, hogy:
- alkalmas legyen az aláíró azonosítására,
- az aláírás az aláíró kizárólagos ellenőrzése alatt álljon,
- és az aláírt dokumentumhoz egyértelműen kapcsolódjon.
Ha a fokozott aláírás bizalmi szolgáltatás keretében történik:
- a szolgáltató az eIDAS-nek megfelelően elvégzi és dokumentálja az aláíró azonosítását,
- működése hatósági (NMHH) felügyelet alatt áll,
- vita esetén pedig a bizonyítás technikai és jogi alapját is ő biztosítja.
Ezért a fokozott biztonságú elektronikus aláírás nem bizonytalan, hanem más bizonyítási mechanizmusra épül, mint a minősített aláírás.
4. Mit mond a DÁPtv. Vhr. 31. § – és mit nem?
A közigazgatási elfogadhatóság kapcsán gyakran hivatkozási alap a digitális államról és digitális szolgáltatások nyújtásáról szóló törvény (DÁPtv.) végrehajtási rendeletének 31. §-a.
Fontos rögzíteni:
- ez a rendelkezés a DÁP-hoz kapcsolódó dokumentumhitelesítési vélelmeket szabályozza,
- nem vezet be általános, minden közigazgatási eljárásra kiterjedő formai kizárólagosságot,
- és nem mondja ki, hogy közigazgatási eljárásban kizárólag minősített tanúsítványon alapuló aláírás lenne elfogadható.
Kötelező „hiteles” (minősített) okirati forma csak akkor áll fenn, ha azt valamely ágazati jogszabály kifejezetten előírja.
5. Jogalkotói állásfoglalás: a kérdés tisztázva
A fenti értelmezési bizonytalanságok miatt hivatalos jogalkotói állásfoglalást kértünk.
A minisztériumi tájékoztatás egyértelműen rögzíti, hogy:
- az elektronikus dokumentumok jogi megítélése nem egységesen a teljes bizonyító erőhöz kötött, hanem mindig az adott eljárási szabályoktól függ,
- nincs olyan általános jogszabályi előírás, amely a közigazgatási, hatósági vagy bírósági eljárásokban kizárólag „hiteles”, minősített elektronikus dokumentum benyújtását tenné kötelezővé,
- formai kizárólagosság csak kifejezett ágazati jogszabályi előírás esetén állhat fenn.
A jogalkotói értelmezésből az is következik, hogy formai okból történő elutasítás esetén az eljáró szervnek meg kell jelölnie azt a konkrét jogszabályi rendelkezést, amely az adott ügytípusban magasabb szintű formai követelményt ír elő.
6. Mit jelent mindez a gyakorlatban?
A minisztériumi állásfoglalás alapján:
- elektronikus iratbeadás során nem indokolt automatikusan elutasítani azokat a beadványokat, amelyek nem minősített elektronikus aláírással készültek,
- a hatósági elvárások nem alapulhatnak belső eljárásrenden vagy általános gyakorlaton, kizárólag kifejezett jogszabályi rendelkezésen,
- ennek hiányában a fokozott biztonságú elektronikus aláírással és elektronikus időbélyeggel ellátott dokumentumot el kell fogadni.
7. Összefoglalás – röviden
- A fokozott biztonságú elektronikus aláírás érvényes és jogszerű ott, ahol az írásbeliség elegendő.
- A közigazgatásban elfogadható minden olyan ügyben, ahol jogszabály nem ír elő kifejezetten minősített aláírást.
- A bizonyítás nem az elfogadás feltétele, hanem csak vitás helyzetben releváns.
- Bizalmi szolgáltatás esetén a fokozott aláírás mögött felügyelt, dokumentált azonosítás és bizonyítási háttér áll.
Amennyiben kérdésed van az elektronikus aláírás közigazgatási alkalmazásával kapcsolatban, vagy konkrét ügyben bizonytalan vagy, vedd fel velünk a kapcsolatot.
